Éljen a pack-versenyezés! Éljen a pack-versenyzés?

fontanapack_1A hétvégén Fontanában egy régen látott ismerőst, a pack-versenyzést is üdvözölhettük. Az utóbbi évek ovál versenyein látott versenyzési formától merőben eltérő stílus azonban nem nyerte el mindenki tetszését.

Az IndyCar az utóbbi években, de főleg Dan Wheldon Las Vegas-i balesete óta hadilábon áll az ovál versenyekkel. Az egykoron tömegeket vonzó versenypályák lelátói – Indianapolis kivételével – konganak az ürességtől, amely jelenség – talán nem véletlenül – a versenyek színvonalának zuhanásával hozható egyenes arányosságba. Az évek során sok különböző versenyzési formát láthattunk az oválokon. Volt itt a CART-féle Handford-őrülettől kezdve az IRL pack-versenyzésén át az előzést Formula-1-es szintre redukáló vonatozásig minden, olyan indulatokat azonban talán soha nem váltott ki a versenyzés eme válfaja, mint az elmúlt hétvégén.

Az új ovál-csomagok biztonságosságát már az Indy 500 edzései során bekövetkezett balesetek után is kétségbe vonták, a fontanai edzéseken tapasztaltak azonban több versenyzőnél és csapatvezetőnél is kiverték a biztosítékot. A pénteki gyakorlások során ugyanis kiderült, hogy a másnapi versenyen a már említett 2011-es Las Vegas-i futam óta rettegett, és eleddig tudatosan száműzött heringparty korszaka köszönthet be. Az IndyCar társadalmat teljes mértékben megosztotta a hétvégi verseny. Míg az egyik tábor a versenyzők biztonsága miatt aggódott, addig a másik az izgalmas verseny reményében örömmel fogadta a híreket.

A szombati versenyen már az első körök után nyilvánvalóvá vált, hogy az IndyCar által bevezetett új aerodinamikai változtatások versenykörülmények közt is azt eredményezik, mint az edzéseken, így a futam 3 órája során szinte végig egy bolyban, centikre autózott egymástól az élmezőny. A szoros csaták rendkívül látványos versenyt, és rekordszámú előzést eredményeztek, az autók közelsége miatt azonban a balesetveszély is megnőtt. Bár egészen a verseny féltávjáig nem történt komoly ütközés, és Castronevest akkor is inkább Briscoe figyelmetlensége, sem mint a pack-versenyzés hozzáadott rizikója küldte ideje korán a zuhanyzóba, a verseny végi két látványos baleset még hangosabb panaszkodásra késztette a kritikusokat.

Az #5-ös autó sorfőrje ezúttal karcolások nélkül szállt ki.

Briscoe karcolások nélkül szállt ki az autóból.

A futam végén kihulló Power volt talán mind közül a legfrusztráltabb, aki balesetét követően a segítségére siető biztonsági egység egyik tagját nemes egyszerűséggel ellökte magától, majd pedig Briscoe és Hunter-Reay balesete után élesen bírálta a versenyt.

„Örülök, hogy úgy tűnik Ryan jól van. Mit csinálunk? Ugyan az volt a helyzet, mint Vegasban. Boldog vagyok, hogy senki nem sérült meg. Ez teljes őrület! Nincs szükségünk még egy olyan versenyre, mint Vegasban volt” – utalt a címvédő Dan Wheldon 2011-es halálának körülményeire.

Nem Power volt az egyetlen a versenyzők közül, akinek nem tetszett ez a versenyzési forma. A pontverseny éllovasát, a kolumbiai Juan Pablo Montoyát kemény versenyzőként ismerhettük meg, a fontanai események azonban nála is kiverték a biztosítékot.

„Őszintén, úgy érzem, ez túl őrült volt. Beszéltem tegnap az IndyCar vezetőségével, mert szerintem nem így kéne versenyeznünk. A verseny végi két balesetnek nem lett volna szabad megtörténnie. Ha folytatjuk a pack-versenyzést, előbb, vagy utóbb valaki meg fog sérülni. Nem kéne ezt megvárnunk.”

Az Indianapolisban még az IndyCar-t védelmébe vevő Tony Kanaan számára is túl sok volt Fontana. Egy hónapja, Hinchcliffe balesetét követően, még úgy nyilatkozott, hogy aki nem képes elfogadni, hogy a versenyzés veszélyes, az ne üljön autóba, múlt szombatra azonban némiképp megváltozott a véleménye minderről.

„Őrült egy verseny volt. Örülök, hogy egy darabban megúsztam. Egyelőre még csak tapogatózunk az ovál csomaggal kapcsolatban, de azt gondolom, rossz irányba indultunk el. Nagyszerű verseny volt a szurkolók számára, de ők nem ülnek az autóban, és nem látják, milyen is ez belülről, 350 km/h sebességnél. Megértem, hogy a szurkolók ezt szeretnék, és ha jövőre kijön ide 100.000 ember, és ugyan ezt fogjuk csinálni, azt mondom, rendben van! Az azonban, hogy 5.000 ember kedvéért csináljuk ezt, őrült dolog. Remélem, a szezon során elő tudunk állni valami jobb ötlettel.”

Nem minden versenyző volt ennyire kritikus a versennyel kapcsolatban. A győztes Graham Rahal nagyon élvezete a helyenként 4 soros küzdelmet.

„Kemény volt, de élvezetes is egyben. Úgy gondolom, a leszorító erő, és a gumik tapadásának ezen kombinációja tette lehetővé a 4 soros haladást, és ez az ami ennyire élvezetessé tette a versenyt. A nézők remek show-t kaptak. Belülről időnként eléggé idegtépő volt három másik versenyzővel egyvonalban menni, de vigyáztunk egymásra, és jó versenyt futottunk.”

Rahalnak nincs gondja a pack-versenyzéssel. Futamgyőzelme után ez maximálisan érthető.

Rahalnak nincs gondja a pack-versenyzéssel. Futamgyőzelme után ez maximálisan érthető.

Az oválspecialista Ed Carpenternek eszébe sem jutott a pack-versenyzés szó, mivel a klasszikus NASCAR-szerű versenyformától lényegesen eltért a szombaton látott. Twitteren ki is fakadt a picsogó versenytársakra, és nemes egyszerűséggel leírta, hogy aki versenyezni akar, az versenyezzen, aki pedig nem, az vonuljon vissza.

Vajon tényleg annyival veszélyesebb volt a hétvégi verseny, mint az a számtalan ovál futam, amit a DW-12-vel eddig futottak? Tény, a sűrűbb mezőny magában hordoz némi veszélyt, hiszen egy esetleges balesetbe további autók is belekerülhetnek, a szétrepülő alkatrészek pedig nagyobb eséllyel találhatnak el versenyzőket. De nem épp a kerék a kerék elleni csatákért szeretjük az autóversenyeket? Sokan hasonlítják az IndyCar-t a Formula-1-hez – hiszen azért mégis csak ez a világ két csúcskategóriás open-wheel sorozata –, és róják fel az utóbbinak az előzések, és a kemény csaták hiányát, miközben az IndyCar oválversenyein évek óta ugyanez zajlik. Ha pedig egy szoros küzdelmet, és rekordmennyiségű (80) élen történő pozícióváltást eredményező versenyzési forma üti fel a fejét, azonnal felhördül a tömeg, mondván, hogy ez milyen veszélyes.

Igen, az autóversenyzés veszélyes. Igen, az ovál versenyzés veszélyes. Elvégre 340-es átlagtempó mellett másik autó segítsége nélkül is lehet nagyokat bukni. Lásd Indianapolis, ahol Hinch kis híján belehalt a balesetébe, pedig ott nem volt pack, de még verseny sem. Egy szimpla edzésen történt. Egy baleset, mely eszünkbe juttatta, hogy az autósport veszélyes, akárcsak az az ominózus Las Vegas-i futam. Maga a pack versenyzés azonban nem öl, ahogy a sebesség, és a korlátok közelsége sem. A versenyzői hibák annál inkább. 250 mérföldet (500 kilométert) sikerült úgy megtenni 340-es átlagnál, centikre haladva egymástól, hogy nemhogy nagy, de még egy kis baleset sem volt. Menni fog ez, csak gyakorlás kérdése! Gyakorlásé, melyre oly’ kevés lehetőség van az utóbbi években. Elhiszem, manapság a kutya nem kíváncsi az ovál versenyekre, aki pedig kíváncsi, megnéz egy NASCAR futamot, de a 6 ovál versenyes naptár nem egészséges (főleg abban a sorozatban, ami az összeolvadás előtt szinte csak ovál versenyeket futott). Ahogy az sem egészséges, hogy vakon kell belevágni az egyetemes autósport egyik legnagyobb futamába, az Indy 500-ba, mivel nemhogy verseny nincs, de tesztlehetőség is alig van a jövőre már 100. évfordulóját ünneplő, az IndyCar futamok összlátogatottságának negyedét adó verseny előtt. Tesztlehetőség utána sem, verseny annál inkább. És ez a gond!

12 éve így nézett ki egy ovál verseny.

Ki lehet itt találni sok különböző módosítást, vissza lehet térni a pack versenyzéshez, de felkészülés nélkül belevágni felelőtlenség. Felelőtlenség, ami anno Dan Wheldon halálához vezetett. 2011-ben Las Vegasban nem a pack versenyzés ölt, hanem a gondatlanság. A pálya hiányos biztonsági feltételei, és a pályához képest nagy létszámú, részben tapasztalatlan, vagy inaktív, egy versenyre visszatérő versenyzőkből álló mezőny. Ha el akarjuk kerülni az újabb katasztrófát, nem feltétlenül kell feláldozni a versenyt, szemléletváltásra azonban szükség lesz. A nézőket csak a hétvégihez hasonló, látványos, kiélezett versenyekkel lehet visszacsalogatni a lelátóra, ez a versenyzési forma hosszú távon viszont csak úgy tartható, ha a mezőny lehetőséget kap a felkészülésre. Teszteken, de főleg versenyeken.

Az idei ovál szezon fele eltelt, hátra van még azonban három balra kanyarodós helyszín. Jövő héten, Milwaukeeban a pálya kialakítása miatt nem fenyeget a packek kialakulásának veszélye, Iowa és Pocono azonban ismét válaszút elé állíthatja a szervezőket: Maradjon minden a régiben, vagy a nézőknek kedvezve törekedjenek a pack versenyzés visszaállítására? Egy biztos, bármilyen döntés is szülessen, a veszélyfaktort nem lehet kiiktatni. Carpenter szavait kissé átköltve: Aki nem képes ezt elfogadni, az inkább hagyjon fel az autóversenyzéssel!