Bunyó karácsonyig – EP1

Kimondottan a szeretet jegyében, felidézzük az IndyCar történetének legemlékezetesebb összetűzéseit, vitáit és bunyóit, a SPEED.com és Marshall Pruett 2010-ben íródott cikkének segítségével. Emlékeztek még a Tracy-Bourdais ütközetekre? Vagy Danica és Milka hajbakapására? Esetleg A.J. Foyt és a modern technológia összecsapására? Ha nem, vagy ha a részletek már összekuszálódtak, itt az ideje egy kis emlékezetfrissítésnek! A kiválasztás során nem használtunk semmilyen tudományos megközelítést, sőt, nyilvánvalóan sok minden ki is maradt, de azért egy aranyos listát sikerült összeállítanunk, amelyet több részletben közlünk. Egy listát, ami még véletlenül sem rangsor. Lássuk!

bc_1

Hornish Jr. & Sr. vs. Kanaan (2007)

“Úgy látom, őt még az apjának kell megvédenie” – Tony Kanaan.
Mi történik, ha szülők és barátok is belekeverednek két felbőszült autóversenyző vitájába? Sam Hornish Jr. édesapja és Tony Kanaan egyik barátja esetében ebből hamar bunyó kerekedett és úgy hemperegtek a földön, mint két hobó, akik összevesztek egy fél üveg körte ízesítésű szeszesitalon.

Történt ugyanis, hogy Kanaan az egyik kanyar előtt nyitva hagyta az ajtót a 2007-es IndyCar versenyen Watkins Glenben, így befurakodott mellé Hornish Jr., majd jól előrelátható módon összekoccantak, a brazil pedig félresodródott. Legközelebb a pit lane-en találkoztak egymással, ahol – miközben a versenyről visszatérő autók száguldoztak mellettük – Sam Hornish Sr. érdekes módszerrel kelt fia védelmére: földre nyomta Kanaan egyik elég hangosan beszélő barátját. Igen, az IndyCar két legnagyobb sztárjának összecsapásában tulajdonképpen… nem vett részt… egyikőjük sem…

Attól függetlenül, hogy TK vagy Hornish Jr. hibája volt-e a versenyen történt incidens, a verseny utáni összezördülés legnagyobb vesztese az ohiói háromszoros IRL bajnok lett. A közvélekedés szerint Sam számára már csak az lett volna rosszabb, ha az anyósa rohan oda Kanaanhoz és csapkodja a tárcájával. Családtagok és barátok… harc a pit lane-en… klasszikus:

Briscoe vs. Wilson (2010)

Ha az IndyCar fanok egy szürreális verekedős játék megelevenedésére voltak kíváncsiak a valóságban, akkor majdnem ezt láthatták Mid-Ohióban, amikor a Team Penske versenyzője, Ryan Briscoe – a maga 154 centis Frodó mivoltában – úgy döntött, nem hagyja annyiban a 193 centis Justin Wilson akcióját, miután összeütköztek a pályán.

JWill – barátainak csak “Bad Ass” Wilson – egy utolsó gyors körre készült az időmérő edzésen, de véletlenül Briscoe a pályának éppen ugyanazon pontján, ugyanabban a pillanatban akart elfordulni, ahol és amikor Wilson. Miután mindkét autó a gumifalban végezte, a paprikás hangulatú Briscoe csatolta ki magát először és egyből odament számon kérni Wilsont, aki azért annyira nem sietett a kiszállással. Egy klasszikus kiskutya vs. nagykutya jelenet következett ekkor, Briscoe-ból ömlött a szó az autójából komótosan kikászálódó Wilsonra, aki két másodperccel később egy erőteljes lökéssel fejezte ki véleményét az ausztrálnak. A komoly Indy-s bunyók történetében ez egy nagyon “lájtos sztori”, mondhatni párnacsata színvonal, de az a tény, hogy Ryan Briscoe utána ment olyasvalakinek, aki árnyékával kétszer is képes eltakarni az ausztrált, egy ijesztő oldalát villantotta fel annak a versenyzőnek, akitől ilyet még soha nem láttunk.

Castroneves vs Burns (2010)

Ha Justin Wilson lepillantása Ryan Briscoe-ra önmagában nem volt elég vicces, akkor vegyük elő az IndyCar széria biztonsági főnöke, Charles Burns zavarba ejtő vigyorát, miközben Helio Castroneves ráncigálta a pólóját az edmontoni versenyt követő totális idegösszeroppanása során. A barátokkal számos kacagtató e-mailt váltottunk, hogy megfejtsük, vajon “Mit akart Charles Burns mondani, amire aztán lehetőséget sem kapott?” Én erre szavaztam: “Folytasd csak Helio, aztán legközelebb a ‘Limping with the Stars’-ban szerepelsz… [A Magyarországon Szombat esti lázként ismert amerikai Dancing with the Stars mintájára “Sztársántikálás”] Már hozzászoktunk ahhoz, hogy a versenyzők, csapattulajdonosok és szerelők között sor kerül néha egy kis szóváltásra, elcsattan egy-két pofon, de Castroneves a küzdelem új dimenzióiba merészkedett el, a “széria tisztviselői közül annak megyek neki, akinek a legkevesebb köze van az én sérelmemhez” akciójával. Miért nem Kevin Blanch-ot szúrta ki? Legalább egy súlycsoport lett volna.

De a dáridónak itt még nem volt vége. A „Pókember”tett még egy olyat, amire korábban senki nem vetemedett: kockáztatta az életet azzal, hogy olyan embernek mászott az arcába, aki már a pillantásával ölni tud. (Hangsúlyozom, ha választani kell verekedőpartnert, hogy Burns vagy Blanch, utóbbit válaszd. Mindig Blanch-t. Ha Blanch-nél fegyver van, Burnsnél pedig nyalóka, akkor is a technikai igazgatót válaszd… Jó tanács!)

Burns, aki a vártnál hűvösebben viselkedett a méregtől felrobbanó háromszoros Indy 500 győztessel, megvárta, amíg a brazil kiad magából mindent, mielőtt átengedte az elszabadult fenevadat Tim Cindricnek.

Briscoe ugatását és Helio pólószaggató kirobbanását látva talán a Team Penske-nél elgondolkodhatnának, hogy beíratják a srácokat valami harcművészeti oktatásra. Én örülök annak, hogy Helio megnyerte a Dancing with the Starst, de lehet nem ártana neki egy kis szereplés a The Ultimate Fighter műsorban sem. Az edmontoni incidens után egyértelmű, hogy Castroneves a táncikálás helyett nagyobb hasznát venné a brazil Jiu-Jitsu-nak…

Folyt. köv.